Négy éve, 2009-ben Ben Southall több mint 34.000 jelentkezőt maga mögé utasítva nyerte el a világ legjobb állását: 6 hónapon keresztül volt a Nagy-korallzátony egyik szigetének gondnoka és egyben utazási nagykövete, körülbelül 25 millió forintnak megfelelő fizetésért és egy luxusvilláért cserébe. Most Ausztrália harmadik legnagyobb városában, Brisbane-ben él. Itt mesélt élményeiről, nem szűnő kalandvágyáról.

- Milyen volt az életed, mielőtt jelentkeztél a „világ legjobb állása” versenyre?

- 2008 volt életem legjobb éve. Akkor már három éve spóroltam arra, hogy körbeutazhassam a Land Roveremen Afrikát. Egy évemet vette igénybe. Közben lefutottam öt maratont és megmásztam öt hegyet. Eközben blogot vezettem a kalandjaimról, amit kezdetben csak ötvenen követtek, de a túra végére már elértük az 5000-t is. 2009. január 1-jén mentem vissza Nagy-Britanniába, és 10-én találtam meg a „világ legjobb állása” hirdetést.

- Miért döntöttél úgy, hogy indulsz?

- Egy lakatlan, sivatagos sziget varázslatos képei és egy vastag pénztárca volt felajánlva…ez alapján az ember azt hiszi, hogy a feladat mindösszesen annyi, hogy hat hónapon keresztül heverészel egy függőágyban. De ha jobban megnézted, rájöttél, hogy egy olyan embert keresnek, aki képes felfedezni Queensland szigeteit és a Nagy-korallzátonyt. Olyat, aki le tudja írni az élményeit, és képes Queenslandi turistaként élni: vízisíel, búvárkodik, pazar hatfogásos vacsorákat fogyaszt…A korábbi utazási tapasztalataim, mikor saját honlapot vezetettem, ahova videókat is töltöttem fel és használtam a közösségi médiát, jó alapnak bizonyult ahhoz, hogy elnyerhessem a világ legjobb állását. Kicsit hasonlított az afrikai túrámra, csak itt volt egy szép nagy házam és egy tömött pénztárcám is.

- Számítottál arra, hogy akár meg is nyerheted a versenyt?

- Semmiképp sem, hiszen mind önbizalom-hiányosak voltunk. Figyeltem a többieket, a videóikat. Néhányan rengeteg pénzt öltek bele. Én csak egy pici kamerát használtam, nagyon egyszerű programmal, és csak összegeztem, miért lennék én a legalkalmasabb a munkára, beleszőve az afrikai élményemet. Persze azért tettem bele menő részeket is, mint a strucclovaglást, vagy mikor egy óriási fehércápával úsztam együtt, a hegymászásokat és a maratonokat. Ez elégnek bizonyult ahhoz, hogy felkeltsem a zsűri érdeklődését, hiszen bekerültem a végső ötvenbe. Ekkor kezdtem el azt érezni, hogy van esélyem. De a kezdeti szakaszban fel se merült bennem a gondolat.

- Megfelelt a várakozásaidnak a munka? Tényleg ez a világ legjobb állása?

- Abszolút. Hiperaktív vagyok, itt le tudtam vezetni az energiáimat. De szerintem sokan azt gondolták erről a munkáról, hogy csak üldögélnek a tengerparton, és heti egyszer írnak valamit a blogjukba. De ez nem a világ legjobb nyaralása, hanem a legjobb állása, teljes munkát kíván, hogy a megbízók is elégedettek lehessenek. Bizton állíthatom, hogy ez a világ legtevékenyebb munkája is egyben. Napi 12-15 órákat dolgoztam fél éven keresztül. De közben olyan emberekkel ismerkedtem meg, akik szintén úgy gondolták, hogy az övék a világ legjobb állása. Volt köztük búvároktató és helikopter pilóta-oktató is.

- Hogy nézett ki egy átlagos napod?

- 6-kor keltem, és futással kezdtem a napot. Aztán hihetetlen élmények következtek, egyik jobb volt, mint a másik: vitorlázás, búvárkodás, túrázás…minden olyan, amit a turisták is kipróbálhatnak más szigeteken. Minden este összeültünk a szigetigazgatóval, a TV-stábbal vagy valamelyik másik megbízóval, és indult az esti szórakozás. Ők olyan 9 körül mentek haza, ekkor ültem gép elé, és írtam a blogomat, töltöttem fel a képeket, videókat. Az átlagos napok fél 12 és éjfél környékén értek véget, aztán másnap keltem 6-kor és kezdődött elölről az egész. Ez 6 hónapon keresztül rendesen lefáraszt, de hát ezért választottam ezt a munkát! Ez a 6 hónap olyan élményeket nyújtott, amiket nem lehet pénzen megvásárolni.

- Mesélj a mérges medúzával való találkozásodról!

- Már csak három nap volt vissza a megbízásomból. Vannak ezek a kis medúzák, Irukandjinak nevezik őket, rettentő mérgezőek, és szinte lehetetlen látni őket. Egy ilyennel sikerült összefutnom jet skizés közben, pedig még csak pár másodperce voltam a vízben! Szerencsére végül 8 óra kórházzal megúsztam a dolgot.


- Mindig szerettél utazni, felfedezni?

- Mikor gyerek voltam, a szüleimmel két hetes túrákra mentünk Nyugat-Skócia partjaira. Sosem mentünk külföldre, ettől volt egy kis bezártság érzetem. 21 éves voltam, mikor befejeztem az egyetemet, ekkor lehetőségem nyílt Cape Townban egy földkörüli jachtversenyen dolgozni. Ekkor éltem először egy a Királyságtól teljes mértékben különböző országban. A munka végeztével Dél-Afrika partjaira utaztam, nagyon élveztem. Aztán történt két olyan esemény, ami rádöbbentett, hogy az életet meg kell élni. Csak egy kis időre vagy a földön, úgyhogy ki kell használnod minden lehetőségedet! 2001-ben elvesztettem az egyik barátomat búvárbalesetben, egy másikat pedig 2004-ben az ázsiai cunamiban. Ez fordulópont volt az életemben, rájöttem, hogy minden kis álmomat követnem kell, mert bármikor eljöhet a vég. Hat éven át minden nyaramat Dél-Afrikában töltöttem. Imádtam a hatalmas utazásokat, ezért eldöntöttem, hogy jövedelmezővé teszem a felfedező útjaimat. Szerencsés vagyok, mert amolyan utazó újságíróként dolgozok. Mindig is kalandvágyó voltam, így tudtam kibontakozni. Minél többet akartam csinálni, minél több emberhez el akartam érni, és minél többüket inspirálni. A világ legjobb állása után sem bírtam magammal, végigkajakoztam a Nagy-korallzátonyt. Az élet kalandokról szól, és szeretném tudni, hol vannak a határaim.

- Ez életed legrendezettebb időszaka?

- Novemberben megnősültem, pár napja érkeztünk vissza Laoszról, ahol a kalandos nászutunkat töltöttük. Igen, most a legrendezettebb az életem. Amondó vagyok, hogy a kalandok folyamatosan jönnek. A feleségemmel szeretnénk Ázsiában élni másfél-két évet. Ez most a legnagyobb jövő előtt álló kontinens, muszáj felfedeznünk! Addig is, bőven folyamatban van pár kaland. Rekordot tervezek beállítani: 10 nap alatt akarom megmászni Ausztrália legmagasabb hegyét. Évente minimum egy kalandot tervezek.

Addig is, míg Ben újabb álmait valósítja meg, két mindenki számára nyitott világversenyen is zsűrizik. Az egyik a Havana Club Gap Year, ahol a győztes 12 hónap alatt 12 országot látogathat meg. A másik pedig a Nagy Bakancslista, ahol a nyeremény szintén nem apróság: a győztes fél éven keresztül ingyen utazgathat a világban, sőt, zsebpénzt is kap, potom 50.000 dollárt.

Szerző: Frányó Krisztina - Pozitív Nap
Forrás: Timesofmalta.com/Mydestination.com/Bestjobben.com