A Magyar Élelmiszerbank Egyesület közleménye szerint Magyarországon évente körülbelül 1,86 millió tonna élelmiszer nem kerül emberi fogyasztásra, ebből 400 ezer tonnányi a lakossági élelmiszer-hulladék. Egy átlagos magyar háztartás évente egy mázsa élelmiszert dob a szemétbe. Megdöbbentő szám, még akkor is, ha tudjuk, tőlünk Nyugatra négyszer ekkora mennyiséget pazarolnak el. Ennek a mennyiségnek a csökkentése mindenki érdeke. Az ehető, ám kidobott élelmiszer először is sok pénzedbe kerül: egy kilogramm élelmiszer átlagos ára 500 forint, így évente egy magyar család 50 ezer forintot dob a kukába. 

Másodszor az élelmiszerhulladék árt a környezetnek is. Ha ugyanis a hétvégi marhapörkölt a szemétbe kerül, akkor nem csak az étel készült feleslegesen, hanem az előállításához szükséges nyersanyag, munka, energia is veszendőbe megy. Ennek alátámasztására csak egy szám: a világszerte kidobott 1,3 milliárd tonna élelmiszer előállításához szükséges víz 9 milliárd ember vízigényét fedezné, miközben a Föld jelenlegi lakossága 7 milliárd ember.

A kereskedelmi oldal felelőtlensége

A lakossági után nézzük a kereskedelmi oldalt, ahol  a hulladék nagy része még menthető lenne, hisz szemétnek minősülnek azok az ételek is, amelyeknek hibás a csomagolása, vagy azok, amelyek a lejárati határidő közelében vannak. A szupermarketekben ahhoz is hozzá lettünk szoktatva, hogy a választék napszakra és évszakra való tekintet nélkül mindig teljes: a polcokon még este is friss kenyerek sorakoznak, és bármikor lehet friss, makulátlan epret kapni.

Ebben a piaci légkörben még a válság ellenére is hajlamosak vagyunk túl vásárolni, túlfőzni magunkat. Ráadásul a világpiaci élelmiszerárakat a vásárlók viselkedése határozza meg, túlzott fogyasztásunk egyre feljebb hajtja azokat. Összefoglalva tehát elmondható, hogy az élelmiszerekkel való pazarlás fő oka a túltermelés, a “szépséghibák”, a minta termékek nem megfelelő mérete, és a szabálytalan tárolás.

Itthon három hónapos kampányt indított márciusban a Magyar Élelmiszerbank Egyesület a lakossági élelmiszer-hulladék csökkentése érdekében. „Mi nemcsak egy civilszervezet vagyunk, hanem kőkemény hulladékfeldolgozó is. Értéket teremtünk az élelmiszeripar számára, mert ahelyett hogy az kifizetné a megsemmisítés, raktározás költségeit, ideadja nekünk. Így ez üzletileg is nagyon értékelhető modell.” – hangsúlyozta Cseh Balázs az élelmiszerbank vezetője. „Esélyt az Ételnek” címmel szemléletformáló programot indítottak el, melynek anyagai a www.eselytazetelnek.hu oldalon érhetőek el.

• Használj listát a bevásárláshoz!

• Lehetőleg ne kártyával fizess, hanem készpénzzel, annak korlátozóbb ereje van!
•       Ha autó nélkül vagy, annak is.

• Fél óránál többet ne szánj vásárlásra!

• Használj mérőedényt a főzéshez, hogy ne legyen túl sok az étel!

• Tedd az ételt a hűtőbe!

• Használj megfelelő edényeket a tároláshoz!

• A mélyhűtő ötletes használata is fontos, akár zöldfűszereket is lehet benne tárolni.
•       Rendszeresen vizsgáld át a kamrát és a hűtőt! Használd fel a közeli lejáratú termékeket!

• Nem feltétlenül unalmas a maradék. Pláne, ha kreálsz belőle valami ötletes új ételt.

• A túlérett gyümölcsből csinálj például dzsúszt, kompótot vagy turmixot!
•       Ha nincs más lehetőség, és ki kell dobni, komposztálj!

Egyre több kezdeményezés próbál változtatni az elkeserítő helyzeten külföldön is. Ilyen például Valentin Thurn dokumentumfilmje, a „Taste the Waste” (Ízleld meg a szemetet), ami a globális élelmiszer-pazarlással foglalkozik. Sokkoló adatokat ismerhetünk meg belőle: minden második fejes salátát, minden második burgonyát kiszortíroznak és minden ötödik kenyér a polcon marad.

Az okok gyakran nevetségesek. A túl nagy krumplik azért maradnak a mezőgazdaságban, mert nem kívánatosak a tömegpiacon. Az uborkákat csak azért dobják ki, mert túl görbék, és nem illeszkednek sorban a dobozokban.

De vannak még pozitív példák. Egy pékségláncban, Düsseldorf mellett, havonta akár 12 tonna el nem adott áru marad, ezért a tulajdonos, Roland Schüren, beszerzett egy speciális berendezést. Ez a száraz kenyérből energiát állít elő, amivel a kemencéket fűtik.

Ha minden sütöde hasonlóan működne, egy egész atomerőmű kapacitását ki lehetne váltani – állítja a tulajdonos Thurn filmjében. A rendező állítása szerint, ha az élelmiszer-hulladékot a felére csökkentenénk, az olyan hatással lenne a klímára, mintha minden második autót letennénk. És mindez csak rajtunk múlik, a pazarló társadalom felszámolását apró lépésekkel kell elkezdeni, összefogással jelentős sikert lehetne elérni.

A pazarlásban azonban nem mindenki vesz részt, az úgynevezett „Containering” vagy a „Dump diving” mozgalom, ami gyorsan terjed a nagyvárosokban. Az aktivisták éjjelente az üzletek szemeteseiben ehető termékek után kutatnak. Amerikában ez már 15 éve népszerű, a legtöbben politikai okokból váltak a mozgalom tagjává.

Az évek során egy sajátságos szubkultúrája is megjelent: a freeganek. Ők azok, akik a tökéletesen ehető állapotban kidobott dolgokat hasznosítják. A szóvégi -gan a veganra utal, kukázni csak növényi táplálékot szokás, egyrészt erkölcsi indokból, másrészt a romlásnak indult állati eredetű táplálék veszélyes ez egészségre. A kevésbé radikális freeganek, kukába merülés helyett a piacokat keresik fel még zárás előtt, ahol az eladhatatlan maradékra tehetnek szert közvetlenül az árusoktól.  

Húsvét kapcsán szívleljük meg a pazarlás elleni tanácsokat: készüljünk tudatosan az ünnepi menüre, tervezzünk, gondolkodjunk előre: milyen étkezések lesznek, hányan leszünk, lesz-e időnk főzni, mit szeret a család. Mert rajtunk is múlik a probléma felszámolása, kezdjük apró lépésekkel a változtatást! 

Szerző: Szilvási-Zupkó Anett - Pozitív Nap