1956-ban, a melbourne-i tornacsarnokban négyszer csendült fel a Himnusz. Háromszor Keleti Ágnes tornász-, egyszer pedig a kéziszercsapat tiszteletére.  A Nemzet Sportolója azóta is tartja ezt a "rekordot", ám Hosszú Katinkának is  esélye van csatlakozni hozzá.

Úgy tűnik, hogy 60 év után, egy magyar úszónak lehetősége lesz beállítani a rekordját.

Úszok a boldogságtól - mondta nevetve a 95 éves, Prima Primissima díjas Keleti Ágnes az m4sport.hu-nak. - Állítsa be, szárnyalja túl azt a rekordot. Amúgy is azért vannak, hogy megdöntsék őket, úgyhogy szurkolok Katinkának.

Követte a versenyzését?

Csak hallottam róla. Imádtam úszni annak idején, de nézni már nem annyira szeretem. Nem látok belőle semmit. Amúgy az úszás egy fontos tudomány, mert sosem tudod, hogy mikor és hol dobnak vízbe, szóval, érdemes jól csinálni, de nekem fontos, hogy látványos, művészi legyen egy sportág.

Mint a torna vagy azon belül a kedvenc szere, a talaj.

Igen, az a legművészibb. Csellistának készültem, volt zenei szépérzékem és ezt sikerült a gyakorlatokba is átvinni.

Olyannyira, hogy Melbourne-ben négy aranyat nyert. Ez lenne a titok, a zene?

Az is, de ki kell emelnem, hogy én sosem az aranyért dolgoztam. Világot akartam látni, s ezt akkoriban úgy lehetett, ha a legjobb lett az ember a sportágában. De visszatérve a kérdéshez, én mindig kerestem az újat, valamit, ami nekem is kihívás, de mégis az volt a legfontosabb, hogy olyan legyen, amit más nem csinál, amit más még nem tud.

Keleti Ágnes 95 évesen is fitt és jókedvű, és büszkén viseli a válogatott melegítőt

Fotó: Róth Tamás

Hosszú Katinka esetében kiemelik az edzőjét, mint az egyik fontos tényezőt.

Nincs két egyforma eset. Őt lehet, hogy ez viszi előre. Nálunk más volt a helyzet. Én találtam ki a gyakorlataimat, én építettem fel az egészet. Az edzőmnek annyi szerepe volt, hogy figyeljen, vigyázzon rám.

A tornán kívül, melyik sportágat követi figyelemmel a riói olimpián?

Majd az atlétikát. Főleg a tízpróbát, mert az egy összetett szám és van benne minden, amit szeretek, erő, szépség, művészet.

Mit üzen a magyaroknak?

Éljenek! Szeressenek élni. És tornásszanak, na meg étkezzenek egészségesen, de mindenek előtt élvezzék az életet, mert rövid és egy van belőle.

A magyar sportolókra gondoltam...

Értettem én. De hát ők is emberek, szóval, éljenek!