Egyik este a Keleti Pályaudvarnál, ahogy már megszokhattuk, az önkéntesek ételt osztottak a bevándorlók számára. Egyszer csak felszólalt az egyik önkéntes, hogy biztonságiakra van szükség, méghozzá azonnal. Ugyanis a felrikkantó önkéntes hölgy a közelében kéregető hajléktalant szerette volna "melegebb éghajlatra" küldeni. A hajléktalan mindössze egy keveset kért az ingyen ételből és egy száraz pólót, mivel tetőtől talpig elázott a viharban. De ez mit sem enyhített a biztonsági emberek és az őt eltessékelő hölgy szívén.
A hajléktalan erre csak ennyit válaszolt, már ismét
csendesen: "Menekült vagyok én is, csak éppen a saját hazámban". Aztán
elballagott és más civil embernél próbált újra szerencsét.
Személy szerint életemben először csalódtam egy önkéntesben. Lehet, hogy naiv énem eddig csak abban hitt, hogy aki önkéntes, csak jót tesz. Ugyanakkor nézzük a történet jó oldalát. Aki elszántan segít a bevándorlókon, az valóban elszántan segít, semmi sem tántoríthatja el, hogy célba juttassa az adományokat.
Mégis kérdem én, hol van itt az empátia?! Bármennyire is szomorú ez a történet, engem személy szerint csak megerősített abban, hogy továbbra is segítsem fedél nélkül élő embertársaimat, ott, ahol csak tudom. :)
Téged?
Pozitív Nap - Vermes Nikolett
