A BOUVET blog szerzője is az olimpia lázában ég. Ebben a cikkben egy 20 évvel ezelőtti, felemelő, megható és inspiráló esetet idéz fel az olimpiák történetéből, amit a szeretlekmagyarország.hu hasábjain találtunk.

Kerri Strug sztorija álljon neked is itt, mint motiváció, mint biztatás arra nézve, hogy ha el akarod érni az álmaidat, néha egyetlen egy valakit kell legyőznöd: saját magadat.

Az 1996-os atlantai olimpián Kerri Strug volt az amerikai tornászválogatott gyenge láncszeme: nem volt különösebben tehetséges, nem sztárolták őt agyon, ráadásul annyira törékeny, alacsony, filigrán kislány volt, hogy szinte észre sem lehetett venni a jelenlétét. Az ő álma az volt, hogy olimpiai bajnok szeretett volna lenni. Pontosítok: olimpiai bajnok AKART lenni.

Az amerikai tornászlányokat a kolozsvári születésű erdélyi magyar edző, a legendás Károlyi Béla terelgette akkortájt. Ő volt az az edző, aki mellett először lehetett álmodni arról, hogy a kilencvenes éveket megelőző négy évtizednyi szovjet tornászuralmat lelökdössék a trónról. Csapatát a "Varázslatos hetesnek" becézték és minden esélyük megvolt a sikeres trónfosztásra.


Az 1996-os olimpián a két csapat fej fej mellett haladt, míg az utolsó szám is eljött. A szám abszolút favoritjának számító Dominique Helena Moceanu, Kerri csapattársa viszont kétszer is hibázott. Olyan alacsony pontokat kapott, amivel elszállni látszott az aranyérem.

Ekkor jött Kerri, akinek a vállára akkora teher nehezedett, amekkorát elképzelni sem tudunk. És akkor, az első ugrásnál egy hangos reccsenés követte a talajra érkezést.



Hogy mi történt utána? Nézd meg ezt a hatperces videót, de figyelmeztetlek: készíts be papír zsebkendőt. Ne egyet! Nézd végig az akaraterő diadalát, Kerri életének történetét. És éld át te is azt a felemelő pillanatot, amit anno a csarnokban 17 ezer ember sírt végig, a tévék előtt pedig úgy 170 millió, amikor az apró termetű kislány visszabotorkált a kiinduló helyére, jelezvén, hogy készen áll az utolsó ugrásra.