A dzsungel mélyén, az Arafura-tengertől 150 kilométerre megállt az idő. Az arra járók ruhátlan, kőkorszaki körülmények között lakó emberekkel találkozhatnak, akik úgy élnek, mint elődeink sok-sok évvel ezelőtt. A korowai törzs tagjai a külvilágtól teljesen elszigetelten, a fák lombkoronájában találták meg az otthonukat, ahol védelmet nyertek a környezet ártó hatásaival szemben. 

Íme, egy maroknyi ember, akik 35 méter magasan őrzik a hagyományokat!

Pápua Új-Guinea egyik legkülönlegesebb törzse

Pápua Új-Guinea, a Föld második legnagyobb szigete, Új-Guinea szigetének keleti részét és még számtalan kisebb földdarabot foglal magába. A szakértők az egyik legvidékiesebb jellegű országnak tartják, hiszen a népesség csupán 18%-a él valamilyen városban. Közel 6 millió lakossal büszkélkedhet, és 850-féle bennszülött nyelvet, valamint legalább ennyi hagyományos népcsoportot foglal magába. A rengeteg különféle nép közül talán az egyik legérdekesebb a természet rejtekében élő Korowai törzs.  

A lombkoronák lakói

A korowai csoport egészen addig ismeretlen volt a világ számára, amíg 1974-ben rájuk nem bukkant egy holland misszionárius. A törzs mindössze 2868 tagot számlál, vadászó, gyűjtögető életmódot folytat, és kiváló képességekkel rendelkezik a halászat területén. Bár ez ma nem számít kivételes dolognak, az mindenképpen szokatlan, hogy a bennszülött kolónia a fák tetején tölti ideje nagy részét. 

Fára, fából épülnek a házak

A Korowai törzs általában 6-12 méteres magasságban húzza fel a házát, de nem ritka, hogy csak 35 méteren talál megfelelő helyet családjának. Az „építkezéshez” a legmegfelelőbb az úgynevezett banyan fa, amelyet halhatatlan növényként tartanak számon: igen ellenálló a környezet hatásaival szemben, és képes regenerálni önmagát. 

A bennszülöttek először kiválasztják a fa legvastagabb oszlopát, majd megtisztítják a felső részét. Ezután kezdenek hozzá a „lombház” kialakításához: a padlót ágakból, a tetőt szágópálmából készítik el. A faházakba létrán jutnak fel, amelyek végén egy száraz fadarab lóg, ami jelez, ha a látogató már úton van felfelé – írja az Érdekes Világ. 

A lombkorona, mint védőpajzs

Nyomós oka van annak, hogy a törzs ezt az egyedülálló életformát választotta. A bennszülöttek ekkora magasságban elkerülhetik a rovarokat, a rossz szellemeket és az ellenséges törzsek támadását. Nem elhanyagolható az sem, hogy a „lombházak” a rendszeresen jelentkező árvizek ellen is védelmet nyújtanak – Pápua ugyanis a Föld egyik legcsapadékosabb térsége. 

Többnejűség és kannibalizmus

Mint sok más civilizációtól távol élő törzs, a korowai csoport is a többnejűség híve. Kicsiny társadalmuk nem intézményesített alapokon nyugszik, sokkal inkább az erős férfiak irányítják a mindennapokat. Érdekesség, hogy Pápua Új-Guinea bennszülöttei azon kevesek közé tartoznak, akik még mindig őrzik a kannibalizmus hagyományát: az emberi hús fogyasztása a kezdetektől fogva része kultúrájuknak. 

Ugyanúgy, ahogy a romlatlan természet harmóniáját, a korowai törzs egyedülálló kultúráját is veszélyezteti a civilizáció térhódítása, a térség városainak szaporodása: egyre több fiatal költözik el a „lombházakból”, és hagyja magára az időseket az erdő mélyén. A pusztulás azonban messze van, és reméljük, még sokáig gyönyörködhetünk ebben a csodavilágban.