Mindig érdekes kérdés kiemelni és beszélni egy-egy népcsoport balsorsáról, kegyetlen és küzdelmes történetéről. Az ilyen szövegek olvasásakor mindenkiben kialakul egy tüske, és az a gondolat, hogy most miért erről beszélünk, hiszen máshol is, akár nálunk is, sokkal kegyetlenebb dolgok történtek. Minden nemzetnek megvan a maga keresztje, augusztus elseje azonban egy olyan nap, amely bár szürke foltja a történelemnek, hiszen kevésbé ismert, vagy inkább kevésbé él a köztudatban, mégis a második világháború egyik legtragikusabb epizódja.

Mi történt pontosan?

Lengyelországot 1939-ben a náci Németország és a Szovjetunió felosztotta egymás közt: keletről a szovjetek, nyugatról a németek szállták meg. Lengyelek (és zsidók) százezrei menekültek el otthonról, többek közt Magyarországra is. Látva hazájuk helyzetét a lengyelek elkezdték a földalatti mozgalom kiépítését, és a londoni lengyel kormány segítségével létrehozták a Honi Hadsereget, amit zömmel civilek alkottak.

A németek az elképzelhető legdurvább módon és módszerekkel nyomorították meg a lengyeleket: a lengyel közoktatást felszámolták, koncentrációs táborokat állítottak fel, a nemzeti kultúrát és sajtót betiltották.

Egy jelenet a Miasto 44 című filmből

A megszállás évei során az egész lengyel társadalom az ellenállásra rendezkedett be: létrejött egy titkos "második társadalom", melynek saját sajtója, saját oktatási rendszere, saját karhatalmi ereje, titkosszolgálata, kormánya és hadserege volt. 1944 tavaszára azonban a Vörös Hadsereg elérte Lengyelország területét. A lengyelek arra készültek, hogy a szovjetek megérkezésekor együtt szabadítják fel a fővárost, Sztálin azonban magának tartogatta Lengyelországot, a Honi Hadseregnek szinte semmiféle segítséget nem nyújtottak; tagjait folyamatosan lefegyverezték és letartóztatták. 1944 nyarára a szovjetek elérték Varsó térségét, a lengyelek pedig több hónapos előkészítés után kirobbantották a felkelést. Tudták, hogy szovjet segítség nélkül maximum pár hétig tarthat az ellenállás a fővárosban.

A lengyelek az első napokon pontos haditerv alapján megrohamozták a laktanyákat és rendőrösöket, hogy fegyvereket zsákmányoljanak, és barikádokat építettek az óváros köré. Ekkor, 1944 augusztus elsején, délután öt órakor kezdődött a 63 napig tartó kínkeserves, elkeseredett, hősies harc a német megszállók ellen. Sajnos ez hiba volt. A fényes nappal, kiképzetlen harcosokkal végrehajtott támadások jó része vérbe fulladt, kudarccal végződött. Ráadásul egyetlen órával a W-óra, azaz az akciók megkezdése előtt egy áruló figyelmeztette a németeket.

A szovjetek azonban nem segítettek a lengyeleknek. Sztálin parancsára a Vörös Hadsereg megállt a Visztula keleti partján, és gyakorlatilag végignézte, míg a hősies ellenállást a németek teljesen leverik. Egyedül az angolok segítettek némi repülőről ledobott hadianyaggal és logisztikai támogatással, de valójában ők is és a többi nyugati szövetséges  magára hagyta Lengyelországot.

....és még egy jelenet...

Sztálin egyedül magának akarta egész Lengyelországot és pont kapóra jött neki, hogy a piszkos munkát, a bátor és nemzeti öntudattal teli lengyel hadsereg kiirtását (mely ideális esetben a későbbi Lengyelország elitjét képezte volna) nem neki, hanem a németeknek kell elvégeznie. Miután a felkelés két hónap után elbukott, a németek porig rombolták Varsót.

A fegyvert letevő katonákat jó esetben hadifogolyként hadifogolytáborokba, rossz esetben koncentrációs táborokba zárták, legrosszabb esetben pedig a helyszínen agyonlőtték. A város teljesen elnéptelenedett. 200.000 halott lengyel, több, mint 16.000 német áldozat. A háború előtt 1,3 millió lakosú városban a harcok után mindössze néhány ezer túlélő maradt, a várost pedig a földdel tették egyenlővé. Megrázó, és hátborzongató képsorok következnek:

A varsói felkelés kimenetele hűen tükrözi a lengyel nép évezredes balsorsát. Harcolni azonban nem volt hiábavaló: Varsó hősei a következő generációknak és a világnak mutattak iskolapéldát bátorságból. A varsói felkelés tanulsága, hogy nem mindig azért harcol egy nép, hogy nyerjen, hanem azért, mert már nincs hová hátrálnia és ebben az értelemben hasonlít a mi szintén tragikus 1956-unkhoz.

Jan Komasa úgy vélte, ez a történet olyannyira megér egy misét, hogy érdemes lenne megfilmesíteni, így elkészítette - A város 44 (Miasto 44) - című, nagyszabású játékfilmet, amely bár nem akar egy rendkívüli történelmi eseménynek emléket állítani, mégis hűen tükrözi az ott történteket.

A film előzetesét itt megtekinthetitek:

Bár a magyar hadsereg a második világháborúban a németek oldalán harcolt, - így hivatalosan a Honvédség is részt vett a felkelés leverésében- valójában azonban a magyarok általában megtagadták a harcot a lengyelek ellen, az egységeink folyamatosan kibújtak a német parancsok alól. Sokszor a felkelőknek nyújtottak segítséget, előfordult, hogy a mieink élelmiszerért cserébe fegyvereket adtak a felkelőknek. A németek ezért a felkelés negyedik hetében kivonták Varsóból a magyar egységeket.

Nagy árat fizettek a lengyelek, de enélkül az áldozat nélkül sorsuk biztosan még rosszabbra fordult volna. Ha a Honi Hadsereg tétlenül nézte volna, ahogy az oroszok bevonulnak Varsóba, az alapot szolgáltatott volna a szovjet propaganda megerősödéséhez, miszerint a Honi Hadsereg együttműködött a németekkel. Erre hivatkozva tagjainak ezreit pusztíthatták volna el az oroszok anélkül, hogy bármilyen nemzetközi visszhangtól félniük kellett volna - ahogy azt tették is Katyn térségében a lengyel hadsereg tisztjeivel és több ezer lengyel értelmiségivel 1940 tavaszán és nyarán (a hetvenöt éve történt tömeggyilkosság áldozatainak száma megközelíti a 22 ezret). Ezen kívül, az országnak a szovjet rabságba való átadása mély társadalmi válságba taszíthatta volna a lengyeleket.

A felkelésnek viszont óriási érzelmi jelentősége volt. Meggyújtotta a szabadság lángját, és elképzelhető, hogy ennek az érzelmi töltetnek köszönhetik a kommunizmus bukását is 1989-ben, pontosan 45 évvel a varsói felkelés után.

Nos, ezért áll meg minden év augusztus elsején egy percre az élet Lengyelországban. Megszólalnak a légvédelmi szirénák, és a város mozdulatlanná dermed...

Tisztelet és dicsőség Varsó hős védőinek!

Pozitív Nap

Forrás: hadakutjan.hu, Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége, alfahir.hu, mno.hu, wikipédia