Zimbardo a jelenkor egyik leghíresebb szociálpszichológusa, a Stanford Egyetemen levezényelt börtönkísérlet megalkotója és A Lucifer-hatás című könyv írója. Jelenleg is aktív és kutatja az emberi kapcsolatok és a lelki gondok legmélyebb bugyrait. Legújabb könyve "A nincs kapcsolat: Hova lettek a férfiak?"
A professzor munkája az amerikai társadalom egyik új és egyre jobban elhatalmasodó problémáját állítja reflektor fénybe, mely szerint a tinédzser fiúk és fiatal, húszas éveikben járó férfiak rendre alul teljesítenek a magánéletben és tanulmányaikban, s a női nem egyre inkább dominánsan teljesít hozzájuk képest.

A könyv a fiatalemberek segélykiáltásait testesíti meg: azokét, akik nem találják helyüket a társadalomban és a munkában sem. Hogy miért? Erre a kérdésre próbál Zimbardo és szerzőtársa, Nikita Coulombe választ találni.
Három tényező mentén vizsgálják a problémát: a meghatározó jellemvonások, a környezet és a politika, gazdasági intézkedések következménye.

Zimbardo szerint a mai fiúkat a gátlásosság, a lobbanékonyság és a lelkiismeretlenség jellemzi leginkább. A hagyományos férfiszerep - erőteljes, tekintélyt parancsoló, pénzkereső családfő - megszűnt, és helyette nem alakult ki elfogadott modell. Sokat rontanak ezen azok a szülők, akik minden nehézség alól felmentik fiaikat, így a kamaszkor helyett felnőtt korban bukdácsolnak.
A könyv szerint a családok széthullása jelentősen hozzájárul a mai nemzedék problémáihoz. Ma Amerikában a családok 41 százalékában egy szülő - többnyire az anya - neveli a gyerekeket. Az apa nélküli társadalom a fiúkat sújtja jobban. Nekik hiányzik leginkább az apai szigor, a világos követelményrendszer. A fiúk leginkább édesapjuknak akarnak megfelelni, őt akarják követni.
Az így kialakult létbizonytalanságban a fiatalok az internet világába menekülnek, ahol a pornó és a videojátékok beszippantják őket. Ez visszaveti szociális kapcsolataikat, a játékok változatossága unalmassá teszi a valóságot, s így egyre inkább a számítógépek világába fognak menekülni ezek a fiatalok, így visszavetik tanulmányaikat is, mentális zavarok léphetnek fel náluk, amiket - sajnos - Amerikában egyből gyógyszerekkel kezelnek.

Az ily módon sérült fiatalok a szexualitást az internetes pornót nézve sajátítják el, ezzel romantikus kapcsolataikra is örökre bélyeget sütnek. Félnek a valós interakcióktól, hiszen abban már kommunikálni, érezni kell.
A felmérésben levő egyik fiú így fogalmazott: "Rendszeresen játszom és nézek pornót. Átlagos kinézetű vagyok. Megutáltam, hogy állandó erőfeszítést tegyek azért, hogy a másik nemnek tetszem. Drága és ritkán sikeres".
A szerzők felteszik a kérdést, hogy ugyanaz a káros környezet miért rontja el kevésbé a lányokat. A válasz összetett. A lányok eltökéltebbek, céltudatosabbak, rugalmasabbak. Az egyenlőségért vívott harcukban a nőknek sokszor kellett új szerepeket tanulniuk, hogy a korhoz, az elvárásokhoz alkalmazkodjanak, míg a férfiak ebben a folyamatban lemaradtak. A könyv szerint az amerikai törvények is inkább a nőket, mint a férfiakat támogatják.
Zimbardo a tanulmány végén arra a következtetésre jut, hogy ezt a társadalmi problémát csakis együttes erővel van lehetőség orvosolni. Ebben mindenkinek - a kormánynak, a civileknek, médiának, iskoláknak ... - meg van a szerepe.
Hogy mit csináljanak a
fiúk? Kapcsolják ki a pornót, osszák be idejüket, sportoljanak, vessék
be ágyukat, mert a kis dolgok vezetnek a nagyokhoz, fedezzék fel
lelkierejüket, barátkozzanak lányokkal, ne nevezzék őket kurváknak,
legyenek vezetőik és legyenek önmaguk is vezetők, menjenek el szavazni -
üzeni Philip Zimbardo.
A tudós üzenete a fiúknak tehát ez lenne summázva: kapcsolják ki az internetes világot és próbáljanak a való világ felé fordulni, melyben felfedezhetik saját erejüket és különlegességüket.
Az alábbi, 2011-es TED előadás során már boncolgatja a könyvében feldolgozott témát Zimbardo. Igazán tanulságos és érdekes mozgókép, érdemes megtekinteni.
Forrás: válasz.hu
Pozitív Nap - Gerecs Zsófia