A locsolkodás, úgymond, ősrégi szokás nálunk magyaroknál, már a 17. századból is maradtak fenn írásos emlékek róla.

1736-ban Apor Péter a Metamorphosis Transylvaniae azaz: Erdélynek régi együgyű alázatos ideiben való gazdagságából ez mostani kevély, czifra felfordúlt állapotjában koldússágra való változása című művében ezt írta: "... úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben ..."

Húsvéthétfő hajnalától kezdve napnyugtáig járják a legények a leányokat és hideg kútvízzel - újabban kölnivel - locsolják őket, hogy szépek és üdék maradjanak a következő esztendőig.

A hagyomány eredetének egyházi magyarázata részben a keresztelésre utal, részben pedig arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat hideg vízzel akarták volna a zsidók elhallgattatni - ennek másik verziója szerint a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. 

Vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezik az évnek ezen napját, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is elterjedt formájában vödörnyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik a nemes alkalomra a legszebb ruhájukban pompáztak. A városokban, illetve napjainkban a finomabb formája az elterjedt, amikor illatos parfümféleséggel, locsolóvers elmondásával kell kiérdemelni a jutalmul kapott festett hímes tojást.
A mai formája újabb keletű, a nagyvárosi életmód elterjedésével került előtérbe. Mostanra leginkább kölnivel (vagy pacsulival), parfümmel, esetleg szódásszifonnal járnak a legények locsolkodni.

Tudtad-e?

Egy legenda szerint mikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni. A vallásos magyarázaton túl a piros szín nemcsak a vért, az életet, hanem, a menstruációs vért is jelképezi, mint a női termékenység jelét, és ezért a piros tojás szerelmi ajándék is lehet húsvétkor válaszként a locsolásra ami a férfi termékenyítő mivoltára utal.

Hagyományos locsolóversek

Szépen kérem az anyját
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjön nagyra,
Mint a csikó farka:
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza!
Szabad-e locsolni?
_____________________________

E háznak kertjében van egy rózsatő
Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtő
Vizet öntök a fejére
Szálljon áldás a kezére
Az Istentől kérem
Piros tojás a bérem
_____________________________

Üdvözlöm e szent ünnepet, a ház minden lakóit,
Kívánom, hogy töltsék vígan ennek minden óráit.
Vagyon itt egy szép virágszál, aki, tudom, öntözést vár,
Mert víz nélkül minden plánta, úgy gondolom, elszáradna!
De hogy ő soká viruljon, szép orcája is piruljon,
Megöntözöm piros vízzel, fogadja el jó szívvel!
_____________________________

Kinyílott az aranyeső 
Én voltam ma a legelső, 
Aki kora reggel 
Locsolkodni kelt fel 
Minden szőke, barna lány, 
Mint a piros tulipán 
Virulva-viruljon 
Rózsapermet hulljon. 
Íme, itt a kölni 
Szabad-e locsolni?
_____________________________

Vízbevető hétfő nekünk is úgy tetszik:
Látjuk az utcákon, egymást hogy öntözik.
Öntünk gazdát, asszonyt kedves leányával:
Várunk piros tojást, de azt is párjával.
Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni,
Ha párral nem adják, nem fogjuk elvenni.
_____________________________

Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.
_____________________________

Húsvét másodnapján régi szokás szerint
Fogadják szívesen az öntözőlegényt.
Én a legénységhez igen kicsi vagyok,
De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok.
Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok
Ha a locsolásért piros tojást kapok.
_____________________________

Húsvét másodnapján az jutott eszembe,
Locsolóvizet vegyek a kezembe.
Megöntözzek vele egy árva ibolyát,
És cserébe kapjak érte egy hímes tojást.
_____________________________
Válaszvers lányoknak:

Köszönöm, hogy köszöntöttél,
Rózsavízzel megöntöztél.
Én is köszöntelek Téged,
Tojás lesz a fizetséged.
Aki adta, ne feledd,
És a tojást el ne ejtsd!
_____________________________

Adjon a jó isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.
Az öreg nagyapám
Ily köszöntőt hagyott,
Örvendjetek vígan,
Jézus feltámadott.
Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
De én is örülök
A hímes tojásnak.
Adjanak hát nékem,
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább.
_____________________________

Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára, 
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra. 
Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel, 
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?
_____________________________

E háznak kertjében van egy rózsatő 
Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtő 
Vizet öntök a fejére 
Szálljon áldás a kezére 
Az Istentől kérem 
Piros tojás a bérem
_____________________________

Itt a húsvét, eljött végre
A szép lányok örömére 
Mert a lányok szép virágok 
Illatos víz illik rájuk 
Ne fuss hát el, szép virágom, 
Locsolónak csók jár, három.
_____________________________

Ákom-bákom, berkenye; 
Szagos húsvét reggele. 
Leöntjük a virágot, 
Visszük már a kalácsot.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon
Képek forrása: pinterest

Pozitív Nap - Gerecs Zsófia