Nem hagyott nyugodni, hogy ki ez az ember és miért nem hallottunk még róla eleget, ezért "In medias res" jöjjön Virág Kristóf grafikus-, tetováló művésszel készült interjú.

Pozitív Nap: Séta közben egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a város különböző pontjain művészeti alkotással felérő festmények "nőttek ki" a járdákon és utakon. A sokadik festményre bukkanva elgondolkoztam rajta, hogy miért, de legfőképpen, hogy ki követte el ezeket az installációkat. Honnét jött az ötlet, hogy Dombóvár város különböző pontjain fessél?

Virág Kristóf: Igazából Dombóvár polgármestere kért fel, hogy vigyem aszfaltra a különböző mesefigurákat és híres embereket. Két "ösvényt" kellett felfestenem. Az egyik inkább gyereknek szóló meseútvonal, mely 7 db mesefigurából áll. Így a gyerekek, amikor körbejárják ezt a kisebb útvonalat a városban, akkor meseországban érezhetik magukat. A második útvonal pedig olyan történelmi személyek, írók, költők portréit ábrázolják, akik valamilyen formában kötődtek Dombóvárhoz. (Mint például Buzánszky Jenő, vagy Illyés Gyula, stb.)

P.N.: Tetoválóként és grafikusként is dolgozol a hétköznapokban, méghozzá nagyon népszerűnek számítasz a szakmádban, ez biztos nem véletlen. Mikor volt időd az aszfaltrajzokra?

V.K.: Az alkotások időhöz voltak kötve, így nem ültem sokat fölöttük. Kimentem 1 órakor és úgy átlagosan 6 óráig dolgoztam egy rajzon. Volt például egy, amelyik készítése közben elkezdett esni az eső, emiatt félbe kellett szakítanom, de persze másnap elkészült.

P.N.: Mi történik, ha az első fagy beköszöntével elkopnak az alkotásaid, nem félted őket?

V. K.: Attól semmi baja nem lesz. Lábazatfestékkel készültek, ami igazából nem erre van kitalálva, de az biztos, hogy időtálló. Ilyen festéket használnak például a hidak vasbeton szerkezetének festésére és más beton felületekhez. Azért nem volt olyan egyszerű dolgozni ezzel a festékkel, mert nagyon hamar száradt, és ugye akkor lehet szépen megcsinálni, amikor még friss a festék, így lehet homogén színeket kapni. De azért így sem panaszkodhatok.

P.N.:  Mindegyik kép nagyon-nagyon valósághűre sikerült. Mi alapján festettél fel egy-egy figurát?

V.K.: A portrékhoz kaptam képet, ami alapján dolgozhattam. Úgy próbáltam meg trükközni, hogy kicsit elnyújtottam a portrékat, úgyhogy, ha teljesen felülről nézed, akkor ez látszik is. Minekutána síkfelületen van, ezért így korrigáltam a perspektívát.  Menet közben akkor látnád torznak, ha nem nyújtottam volna el. Igazából hasonlóképpen készítik a 3D-s aszfalt képeket is, ami egyébként a következő nagy tervem. Meglátjuk, hogy milyen lesz.  

P.N.: Kíváncsian várjuk az újabb és újabb munkáidat. Addig is aktívan tetoválsz?

V.K.: Igen, imádok tetoválni. Sokan mondták, hogy ezzel kéne foglalkoznom és bejött, mint megélhetés szempontjából, mint pedig az elismerések terén. A mai világban egy művésznek ez az útja, ha nem akar éhen halni, akkor így kell csinálnia. Sajnos valahol el kell adni a tehetséget.

P.N.: Mindenki úgy ismer téged, mint egy igazi művészt. A hirdetőtábládon az áll, hogy "képzőművész", te hogy vagy ezzel?

V.K.: Fontos, hogy az emberek ne csak a "varrógépet" lássák bennem.
Amióta az eszemet tudom, mindig rajzoltam. Olyan ez nekem, mint másnak például az éves. Nekem az alkotás szükséglet, és ha nem tudnám valahogy kiadni magamból, nem tudom, hogy mi lenne velem. Amit látni lehet a rajzaimon az a gondolataimnak csak egy töredéke. Sokszor van, hogy csak időpontot írok be a naptáramba, és elkezdek mellé firkálni valamit, és ha tetszik belőle valami, azt megvalósítom.

Pozitív Nap - Vermes Nikolett