Először 1904-ben indult fogyatékkal élő az olimpián, George Eyser műlábas tornász személyében. Azóta a világ nagyot fordult, s az olimpiából szépen lassan kivált a paralimpia.
1948-ban rendezték meg először a kerekesszékesek versenyeit, majd 1960-tól már rendszeressé vált az akkor még Fogyatékosok Világjátéka néven futó sportesemény.
Arra, hogy összekapcsolódjon az olimpiával, egészen 1992-ig kellett várni, ekkor már három héttel a nyári események után, annak helyszínén bonyolították le Barcelonában.
Azért, hogy a lehetőségekhez képest egyenlő esélyekkel induljanak a sportolók külön kategóriákat hoztak létre.
Ez alapján van kategóriája a látássérülteknek, a különböző testi fogyatékkal élőknek, a kinövésűeknek, az értelmi fogyatékkal élőknek és a hallássérülteknek is. De utóbbi két kategória nem tartozik az paralimpiai programba, külön eseményként kezelendő. A hallássérülteknek például mindig az olimpiát követő évben rendezik meg az úgynevezett siketlimpiát!
A paralimpiai sport ugyanolyan kemény (ha nem keményebb!) és áldozatkész felkészülést kíván meg a résztvevőktől, mint az olimpia.
Idén Rióban 22 sportágban tehetik próbára tudásukat és képességeiket a paralimpikonok, köztük két új sporttal!
Íjászat, Atlétika, Bocsa, Kenu (új), Kerékpár, Lovaglás, 10 fős futball, 14 fős futball, Csörgőlabda, Judo, Erőemelés, Evezés, Vitorlázás, Lövészet, Úszás, Asztalitenisz, Triatlon (új), Ülőröplabda, Kerekesszékes kosárlabda, Kerekesszékes vívás, Kerekesszékes rögbi, Kerekesszékes tenisz
