Kezdetben nem tervezte ilyen hosszúra ezt a munkáját, inkább csak egy showreel-nek indult, amely egy összegző szakmai videó a korábbi munkáiról. Aztán úgy gondolta, összefűzi őket egy narratív történetté. Így a különböző helyszíneket egy szellemszerű fotográfus és a kamerája szemével látjuk, ő kalauzol el minket belsőből külső terekbe, az épített környezetből a természetbe. Ezen a vezérszálon kívül még egyéb szürreális elemek is kapcsolatot teremtenek a kisfilm egyes részei közt, mint a szél, a víz mozgása, vagy a fény és árnyék. Maurice Ravel Bolero-jához hasonló struktúrát akart létrehozni: az alap minta ismétlődik, de mindig változik valamelyest, mert új elemekkel gazdagodik vizuálisan, metaforikusan, vagy a zenében. A nagyon erős érzelmekre ható képeket Alex tudatosan alkalmazta: azt akarta elérni, hogy a néző ugyanazt érezze, mint ő, mikor megalkotta ezeket a grafikákat.

Meghatározó elem a filmben a fény, szinte fénnyel festi le Alex a világot. Emellett a színek segítségével hoz létre érzelmi hatásokat, stimulálja a nézőt a vörösekkel és kékekkel. Egy ponton pedig elrugaszkodik a valóságtól: hatalmas lebegő buborékokkal, egy csarnokban képződő felhővel, és a hatalmas könyvtár polcairól felszálló könyvekkel varázsolja el a nézőt. Ezeket a szürreális elemeket a sokszor túl racionális építészet ellenpontozására használta.

Egy kis ízelítő a filmből:

T&S Teaser2 from Alex Roman on Vimeo.

Nagyon izgalmasan mutatja be a természet és az ember által alkotott építmények összhangját. Szerinte a keleti ember számára teljesen normális folyamat, hogy az épületeken meglátszik az idő. A nyugati embernek ezt még meg kéne tanulnia elfogadni. Felfedezni az idő múlásának szépségét.

Zenével és hanghatásokkal teremti meg a kapcsolatot a szintetikus világgal. Saját maga alakította a forrásul használt zenéket a videó képi elemeihez, és nagy örömét lelte a kísérletezésben, mivel a zeneszerzés számára egy új terület volt.

Megvan a varázsa szerinte a hagyományos festészetnek is, mikor szó szerint bepiszkolod a kezed festés közben, és ha húzol egy vonást, az visszavonhatatlan. A digitális világban viszont olyan tereket alkothatsz, amilyet csak el tudsz képzelni, olyan fényviszonyokkal, amikről minden festő álmodik, megalkothatod a tökéletességet.

Mindig is érdekelte a filmkészítés, és a kisfilmje sikerei nyomán adódott lehetősége kipróbálni magát az élőszereplős film és a reklám rendezésben is, ami nagy vágya volt. Ezeknél viszont hozzá kellett szoknia a csapatmunkához és a határidőkhöz, ami a korábban magányos munkájában nem kötötte.

Az új felkérések nem csak munkára vonatkoztak, hanem sok rajongó kérte a mestert, tartson nekik mesterkurzust 3D modellezésről. Ez adta a motivációt, hogy írjon egy könyvet a kisfilm alapján a témáról. A 2013-ban megjelent írás nem csak a technikai részletekről szól, hanem a kreatív alkotói folyamatról, koncepciókról, illetve a számítógépes grafika és a hagyományos festészet összefüggéseiről is. Mindezt persze több mint 120 gyönyörű képpel a kisfilm legszebb jelenetei közül, 232 oldalon. A könyv bevételéből pedig Alex egy következő kisfilmjét tervezte finanszírozni.

A The Third & The Seventh teljes mértékben személyes film, "minden, ami én vagyok, benne van" - mondja Alex Roman egy interjúban.

Íme a kisfilm. 12,5 perces, de érdemes végignézned (hangot bekapcsolni hozzá, és teljes képernyőn ajánlott!):