A Forbes Pigment Collection létrejöttét névadójának, Edward Forbesnak köszönheti, aki a 20. század fordulóján kezdte el a színek gyűjtését utazásai során: Pompeiitől elkezdve Afganisztánon át a világ legkülönbözőbb tájairól szerzett pigment anyagokat.
Forbes érdeklődése a pigmentek iránt egy festmény megvásárlásával kezdődött. A 14. századi kép állapotának gyors romlása ösztönözte arra a gyűjtőt, hogy elkezdjen azok után a színek után kutatni, melyekkel a festmény helyreállítható. Ez a kutatás érdeklődéssé nőtte ki magát, s hamarosan Forbes a színek lelkes felkutatójává vált.
Minden utazásáról pigmentanyagokkal tért vissza, hozzájutott különlegességekhez és nehezen fellelhető színekhez is, mint például az "indiai sárga", mely olyan tehenek vizeletéből készült, amiket csak mangólevéllel etettek.
Forbes úgy vélekedett az általa végzett munkáról, mint valamiféle nyomozásról, melynek során feladata felkutatni a különleges pigmenteket és katalogizálni azokat. A gyűjtemény számos különlegességet tartalmaz áldozatos munkájának köszönhetően, olyanokat is, melyeket ma már máshol nem lehetne fellelni.
Múmia barna: Ez a szín Egyiptomból származik, ahol a múmiákon kialakuló gyantaszerű anyagból állították elő ezt az egykoron igen népszerű színt.
Brazilfa: a vöröses színű fát hegedűk, íjak, bútorok készítésére használják. A fa pigmentje mély vöröses-barna színt eredményez, melyet tintákhoz, anyagok színezéséhez használtak.
Lapis Lazuli: a drágakövet Afganisztánban bányásszák, s emellett kiváló kék pigmentanyag, mely ritkasága miatt értékében vetekszik az arannyal.
A Sárkány Vére: Az elnevezés kiváló, azonban a színnek nyilvánvalóan nincs köze a sárkányokhoz. Egészen hétköznapi a forrása: a rattan pálma
Kadmium sárga: a színt a 19. század közebén "mutatták be". Fényes sárga szín, mely az impresszionisták egyik kedvence volt, azonban óvatosan kellett vele bánni, mivel igencsak toxikus anyag (az 1970-es évekig a sárga Lego darabok is tartalmaztak kadmium sárga pigmentet).
Smaragd zöld: réz acetoarzenitből készül, Van Gogh is használta, azonban ezt az anyagot is használták más célra, egészen pontosan rovarirtásra és kültéri fa felületek festésére.
Bíborvörös kármin: egy dél-amerikai kaktuszon élő tetűből nyerik ki. A rovarokból különböző eljárások hosszú sora után lesz piros pigment, melyet ma ételszínezékként is ismerhetünk (E120).
Annatto: az orleánfa termésének piros gyümölcshúsából készül. Ételek színezéséhez használják, például a Cheddar-sajtokhoz is (ez az adalék az E160b).
Források: thisiscolossal / lemon / fastcodesign
Képek forrása: pinterest
Pozitív Nap - Gerecs Zsófia
