Megannyi ember fantáziáját ejtette már rabul a fülledt nyári éjszakák hipnotikusan tökéletes égboltja. Mennyien bámulhatták- az idő múlásával egyre fejlettebb és kifinomultabb műszerekkel holdunkat - a hittel, hogy végre megláthatják másik oldalát?
Bármennyien is lehettek a történelem során, kevesen voltak ahhoz, hogy ne maradjon legtöbbünk számára megannyi rejtély a hozzánk legközelebb álló égitestről. Most arra vállalkozunk, hogy lerántsuk a leplet egy-két zavarba ejtő tényről, elhallgatott igazságokról, elavult elméleteket cáfoljunk Holdunkkal kapcsolatban. Melynek mindig lesz egy sötét oldala, amit sose láthatunk.
Rengeteg találgatás született már eme égi tünemény „születésével” kapcsolatban. A legnépszerűbbek egyike szerint, a Hold eonokkal ezelőtt levált bolygónkról, persze azt senki nem tudta megmondani honnan.
Ezeket későbbi vizsgálatok teljesen kizárták, ugyanis a holdfúrások által kitermelt kőzetek olyan vasat tartalmaztak, melyek természetes módon sose léteztek a Földön.
Ráadásul a kőzetek további vizsgálata során olyan elképesztő megállapításra jutottak, hogy a Hold nem csak Földünknél, de még a Napnál (így Naprendszerünknél) is idősebb.
Bolygónk korát 4,6 milliárdra, a holdkőzet életkorát viszont nem kevesebbre, mint 5,3 milliárd évesre becsülik. Mindehhez hozzájön a holdpor, mely legalább egymilliárd évvel idősebbnek tűnik a kőzetnél!
Holdunk ráadásul igencsak furcsa pályán mozog: Naprendszerünkben az egyetlen hold, amely állandó és szinte tökéletes pályán kering. A Hold tömegközéppontja 2 kilométerrel közelebb van a Földhöz mint a geometriai középpontja, ami elméletileg a keringésben ingadozást okozhatna, de ezt az anomáliát kiegyenlíti bolygónktól legtávolabb lévő és sose látható oldalán egy bizonyos kidudorodás. Szintén ámulatba ejtő véletlen, hogy átmérőjének pont megfelelő távolságban van a Nap eltakarásához, egy esetleges napfogyatkozás során. Ugyancsak Asimov szerint, ennek nemhogy semmi csillagászati oka sincsen, de az összes bolygó közül kivételesen a Föld rendelkezik ezzel a képességgel.
Kong, mint egy üres konzervdoboz
Mikor az Apollo12 1969 november 20-án ledobta holdmodulját, mely visszazuhant az égitestre, ami mesterséges holdrengést eredményezett, több mint egy órán keresztül visszhangzott a Hold akár csak egy harang! Ezt az Apolló13 hasonló moduljával már szándékosan idézték elő, szeizmológiai mérések szerint a becsapódás vízhangja 3 óra 20 percig tartott és egészen 40 km mélységig terjedt!
Ezek mellett még rengeteg furcsaságot és furcsa elméletet találhatunk örökké fogyó és hízó szomszédunkról. Például a Holdra szerelt műszerek nem egyszer vízpárát észleltek ahhoz képest, hogy tudósok szerint nem található és soha nem is volt víz a felszínén. Sok kráter nem külső hatásra jött létre, még sincs nyoma vulkanikus tevékenységnek. Sokak szerint a Hold idegenek megfigyelő állomása.
Bármi is legyen az igazság, el kell ismernünk, hogy a természet maga a legnagyobb bűvész még mindig és mi ámulatból ámulatba esünk és csodáljuk trükkjeit.
Szerző: Papp Ádám - Pozitív nap