“A siker pusztán a szerencsén múlik. Ezt bármelyik vesztes megerősíti neked!” - Earl Wilson

6. Erőss Zsolt

A Hópárduc 13 évesen, a Békási-szoros szikláin kezdte el elsajátítani a hegymászás minden csínján-bínját, olyannyira, hogy 2002-ben első magyar állampolgárként sikerült megmásznia a Föld legmagasabb hegyét, a Csomolungmát. Nem ez volt az első próbálkozása a hegycsúcs meghódítására: 1996-tól több alkalommal is próbálkozott, sikertelenül.


A veszélyes sportág űzése során több társát is elveszítette. 2008-ban már átesett egy kisebb amputáción, ekkor elfagyás miatt két lábujjpercét vágták le, majd 2010 januárjában olyan súlyos balesetet szenvedett a Magas-Tátrában, hogy az orvosok kénytelenek voltak a jobb lábát térd alatt amputálni. Erőss Zsolt azonban nem adta fel, protézissel már fél évvel a műtét után visszatért a vad hegyekhez, 2011-ben pedig újabb 8000 méternél magasabb csúcsot hódított meg a legeredményesebb magyar hegymászó.

„A csodálatos természet kompenzálja a fogyatékosságokat. Például akinek rossz a látása, annak jobban kifejlődik a hallása, tapintása; akinek a hallása rosszabb, annak a látása lesz tökéletesebb, akinek a látása és a hallása is rossz, annak jobban kifejlődik a szaglása és akinek az egyik lába rövidebb, annak a másik hosszabb.” – idézet Erőss Zsolttól

7. Szekeres Pál

Az irigyelt versenysportolók életét élő Szekeres Pál 1991-ben már a világranglistát vezette tőrözésben, a szöuli olimpián szerzett bronzérmét készült aranyra váltani, államvizsgára készült, naptára pedig már jó öt évre be volt táblázva, mikor hirtelen minden megváltozott. Egy buszbalesetben olyan súlyosan megsérült, hogy egész életére kerekes székbe kényszerült. Nemcsak testileg, de lelkileg is összetört, már az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében, mielőtt végső tartalékenergiái mozgósításával kimászott a gödörből.

De mennyire hogy kimászott! 1992-ben már ott volt Barcelonában a paralimpián, el is hozta az aranyérmet férfi egyéni tőrvívásban. A londoni volt az utolsó olimpiája, összesen 4 bronz és 3 arany büszke tulajdonosaként vonulhatott vissza az egyetlen olyan ember, aki olimpiai és paralimipiai játékokon is érmet tudott szerezni.

„Az a végső tartalékenergia hozott ki ebből az állapotból, amely az emberben felbukkan például akkor, amikor napok óta nem jut ételhez, és úgy érzi, mindjárt belehal. És azután még mondjuk három napig kibírja. Na ez tartotta bennem az erőt, hogy szépen lassan, egyre feljebb és feljebb jöhessek. (…) Amit én megcsináltam, arra mindenki képes.” - Szekeres Pál a lelki feltámadásról


8. Risztov Éva

A 2000-es évek elején a kamasz Risztov Éva berobbant az úszó sportágba, sokan Egerszegi Krisztina utódját látták benne. Az athéni olimpián hatalmas elvárásokkal nézhetett szembe, gyakorlatilag mind a négy számában érmet vártak tőle. Ez azonban nem jött össze, a legjobb eredménye 400 vegyesen egy negyedik hely lett, a 800 gyorstól már vissza is lépett, majd 2005 októberében bejelentette visszavonulását. 2009 márciusában viszont visszatért, már hosszútávúszóként. A londoni olimpián pedig bizonyított az őt leíróknak: a 10 km-es nyiltvízi úszásban szinte végig vezetve elhozta az aranyérmet, egy olyan sportágban, amelyben addig még érmünk sem volt. Erős kezdés!

„Őszintén szólva sokkal nehezebb ezt a szeretetet elviselni, mint 10 kilométert leúszni, ha ezt tudom, sokkal hamarabb bajnok leszek. (…) Azoknak is köszönöm, akik előzőleg keresztbe tettek nekem, és nem segítettek engem, mert csak erősebb lettem tőle.” – Risztov Éva az olimpiai arany után

9. Pars Krisztián


Bár az olimpiát sokan a doppingvétségek csúcseseményének is tartják, a kétezres évek kalapácsvetéseiben ezt a saját bőrünkön is érezhettük. 2008-ban Pekingben Pars Krisztiánnak úgy sikerült elnyernie három helyezést is, hogy csak egy számban indult. Történt ugyanis, hogy Pars a negyedik helyig hajította kalapácsát, majd a Nemzetközi Olimpiai Bizottság doppingvétség miatt először a második, majd a harmadik helyezett fehérorosz versenyzőt is megfosztotta címétől, így a magyaré lett az ezüst. Egy év múlva azonban a sportdöntőbíróság megsemmisítette a döntést, Pars visszacsúszott a negyedik helyre. Londonban azonban elégtételt vett az elcsalt dobogóért: aranyérmet nyert.


„A legfontosabb, hogy legyőzzük a csúcsot.” – Pars Krisztián mottója

10. Kozmann György

2004-ben Athénban a Kolonics György-Kozmann György kenus páros saját maguk legnagyobb elégedetlenségére bronz érmet hozott el az 1000 méteres versenyszámban. Pekingbe már a leginkább esélyes párosként készültek, hiszen az Európa- és a világbajnokságokon rendre maguk mögé utasították a vetélytársakat. Két héttel az olimpia előtt azonban Kolonics György váratlanul meghalt.

Kozmann lemondott az olimpiai szereplésről, de edzője, csapattársai és barátai rábeszélésére mégis vállalta, hogy Koló emléke előtt tisztelegve kenuba ül Pekingben, a fiatal Kiss Tamás párjaként. A tisztelgés olyan jól sikerült, hogy a gyászszalagban versenyző páros a bronzérem megszerzésével emlékezett meg a kenulegendáról. Az amúgy is feledhetetlen versenyt Somos Ákos kommentálása tette még emlékezetesebbé, aki a csoda hatására sírva fejezte be a közvetítést.

„Első elkeseredésemben minden lehetőségtől elzárkóztam, de aztán elgondolkodtam azon, Koló mit tett volna. Biztos vagyok benne, tovább ment volna. Ennek is tisztelegve hajtok fejet ez előtt a kívánság előtt.” – Kozmann György válasza arra a kérdésre, hogy honnan volt ereje végigcsinálni az olimpiát


A többi nagyszerű magyar példát itt elolvashatod!


Szerző: Frányó Krisztina - Pozitív Nap