Berthelot képeinek nyers őszintesége nem hatásvadászat, hanem szükségszerűség, hiszen valóban mindent úgy akar megmutatni, ahogyan a valóság megteremtette. A babák ennek megfelelően nem túl mutatósak, apró kis lényekhez hasonlítanak, ahogy sírva, meztelenül világra jönnek annak a testnek a nyomaival, amely kihordta őket.
Berthelot abban a kórházban fotózott, ahol a saját fia is született. Egy ismerősén keresztül lépett kapcsolatba a szülőkkel, és a felvételek elkészítése előtt nem csak az orvosok és az édesanyák, édesapák engedélyét kérte ki, de kifejezetten sebészi környezetben gyakorolt, hogy hozzászokjon a körülményekhez. Eddig összesen 40 gyereket örökített meg, mindegyiket akkor, amikor a császármetszést követően még csak néhány másodperce bújtak ki az anyjuk hasából.
Berthelot szerint a babák nagy része (nem meglepő módon) hangosan sírt, amikor világra jött, de voltak olyanok is, akik csendben vették szemügyre az új környezetet, mert fel sem fogták, hogy már egy másik helyen vannak - egy helyen, ahol az élet kezdődik el.
Az elkészült fotók egyszerre merészek és megindítóak, érdekesek és meglepőek - senki sem tud elmenni mellettük szó nélkül. Egy végtelenül természetesn folyamat végét mutatjék meg, az eredményt, amiért egy édesanya kilenc hónapig küzdött. Sokáig lehetne vitatkozni a fényképekről, de egy biztos: nagyon igazi, nagyon valóságos momentumokat láthatunk.
Pozitív Nap