Lassan nyitnak a strandok, egyre közelebb vannak azok a napok, mikor csak pihegünk a vízparton és süttetjük a hasunkat. Ez viszont jó pár nőnek gondot okoz, hiszen nem biztos, hogy sikerült olyan kockásra edzeniük a hasukat és formásra diétázni a csípőjüket, mint tervezték. Ilyenkor visszasírjuk a régi korok fürdőruháit, amelyek még minden kényes területet takartak. De hogyan is néztek ki ezek?

Nehéz kezdet, hosszú szünet

Talán nem meglepő, de a fürdőruha történelme is egészen az ókorig, egészen Rómáig nyúlik vissza. Bár a többség fedetlenül pancsolt a fürdőházakban vagy a folyókban, tavakban, a szemérmesebb hölgyek kendőt tekertek a derekukra, esetleg még a mellüket is lefedték. A középkorra azonban nem csak ez a fajta fürdőruha, hanem maga a fürdés is kiment a divatból.

A visszatérésre egészen az 1800-as évek végéig kellett várni, mikor ősatyáink elkezdték felfedezni a sportot, azon belül is az úszást. Az ekkori ruhatrend még véletlenül sem volt szellős, nyaktól lefelé csak a kéz- és lábfejek lehettek szabadon, a nők ráadásul még kaptak erre egy szoknyát is, aminek a szélébe, hogy véletlenül se emelkedjen fel, súlyokat varrtak. Ezidőtájt nem volt ritka a fulladásos halál a hölgyeknél.


A pancsoló kislány fürdőruhatára


Skandalumként kezdte, divatként folytatta az 1910-es évek pamut fürdőruhája, melynek már nem voltak ujjai, és szárai is csak térdig értek. A ruhadarabot az úszónők vitték sikerre.

Ahogy közeledett a nagy gazdasági világválság (a ’29-’33-as), úgy fogyott a fürdőruha anyaga is, mélyebbekké váltak a dekoltázsok, rövidebbek a lábszárak, már több mint a comb fele fedetlenül maradt.

A ’40-es évekre pedig feltámadtak a fűzőgyárak, akik elasztikus anyaggal, merevített melltartókosárral, a merészebbek pedig pánt nélkül dobták piacra fürdőtermékeiket.


1946 fordulópontnak számított a fürdőruhák történelmében. Történt ugyanis, hogy egy francia autómérnök, Louis Réard unatkozott az örökölt csipkeverő üzemben, hát megálmodta a két részes fürdőruhát. Kreációja annyira erkölcstelennek és botrányosnak számított, hogy bemutatását egyetlen modell sem vállalta. Végül egy sztriptíztáncosnő feszíthetett először az atomkísérleteknek színhelyet adó sziget után elnevezett bikiniben. A ruhaköltemény áttörésére egészen 1957-ig kellett várni, ekkor viszont Brigitte Bardot az Isten megteremté a nőt című filmben megalapozta a bikini sikerét.


A szexuális forradalom és a hippikorszak némiképp megnyirbálta a fürdőruhagyárak bevételét, hiszen a népszerűvé váló monokinihez csak a fürdőruha alsó része kellett, míg a nudizmushoz még az sem.

Egyre mentek össze a bikinifelsők pántjai, kosarai, majd kis spéttel az alsórész is egyre falatnyibbá vált, a ’80-as évekre pedig megjelent a brazil tanga (nevét egy hasonló holmit hordó brazil törzs után kapta).

A ’90-es években befutott a Baywatch, és ezzel együtt visszatértek az egyrészes fürdőruhák, persze már rég nem olyan diszkrét formában, mint a századelőn.


A 2000-es évekre pedig megnyílt a lehetőségek tárháza, a tangától kezdve a csíkmelltartón és a sort fürdőalsón át az egyrészes fürdőruháig gyakorlatilag minden elérhetővé vált.

Évről évre újabb formákkal, anyagokkal rukkolnak ki a tervezők (sőt, a burka és a bikini összevonásából megszületett a muzulmán nők burkinije is), és már a fürdőruhák kiegészítői sem kispályások: milliónyi kendő, szoknya, sort és kaftán közül válogathatunk, ha valamit fel szeretnénk venni fürdőruhánkhoz.

Változatos változatlanság férfi fürdőruha téren


A divattervezők nehéz helyzetben vannak a férfi ügyfelek esetében, hiszen nekik lényegesen kevesebb anyagra van szükségük, mint nőtársaiknak.

A két nem fürdőruházkodásának elszakadása az 1900-as évekre tehető, akkor míg a nők csak a ruha ujjától szabadultak meg, és a szára lett rövidebb, addig az uraknál rögtön trikós rövidnadrággá kurtult a dressz.

A nők fekete vagy szürke ruházatával szemben a férfiaknál a keresztbe piros-fehér csíkos ruci volt a menő.


Aztán rövidesen eltűnt a trikórész, majd a nadrág is fokozatosan összement a fecske méretre. Az új évezreddel és a vízisportok térhódításával újra meghosszabbodott a nadrágszár, ma már egészen sípcsont középig is érhet egy-egy fürdőnadrág. Persze a férfiak is választhatják a tangás fürdőruhát, de valamiért ennek a darabnak nem lett olyan nagy keletje.

Egy szó, mint száz, idén nyáron is eldönthetjük, hogy melyik kor fürdőruhadivatjában szeretnénk pompázni a strandokon.


Szerző: Frányó Krisztina – Pozitív Nap