Jimmy Nelsonnak tizenhat évesen egy gyógyszeres félrekezelés következtében 24 óra leforgása alatt kihullott minden haja. Márpedig akkor, a nyolcvanas évek elején kopasznak lenni nem volt egy életbiztosítás Nagy-Britanniában: amint kilépett az utcára, rányomták a skinhead bélyeget. De ez a szerencsétlenség lett végül Jimmy Nelson nagy szerencséje. Miután folyamatos konfrontációnak volt kitéve a külseje miatt, mély empátiát fejlesztett ki magában minden olyan ember és dolog irányába, aki és ami eltért az átlagostól. Három évvel később már a saját lábán járta be Tibetet, és fotózott - a végeredménynek az egész világ a csodájára járt. Innentől nem volt kérdéses, mit fog csinálni élete hátralevő részében.

Kőből épült házainkban, ahol a csapból meleg víz folyik, hűtőszekrény tartja hidegen az ételeinket és internet kapcsol össze minket a világ többi részével, el sem tudjuk képzelni,milyen lehet, mondjuk a tasaatani emberek egy átlagos napja. Évi 5-10 költözés, kunyhóépítés a –40 fokos hidegben és rénszarvasterelés szállítási-, ruházkodási- és élelmezési okokból.

Nelsont azonban ez és hasonló, a világ számára már vagy éppen még ismeretlen, törzsi életformák jelentik a mindent: munkát, szenvedélyt, alkotást és megismerést. Mindent, amit meg akar és szerinte meg is kell mutatni nekünk - azaz kényelemhez szokott földlakóknak. Ez a törekvése csúcsosodott ki a Before They Pass Away ("Mielőtt még végleg eltűnnének") projektben, amivel bejárta a fél világot, és több mint harminc ősi, már nem túl népes törzset fotózott. Nagyívű, két éven át tartó vállalkozásából fotóalbum és dokumentumfilm is készül, íme egy angol nyelvű részlet:

Mi most tíz nép képeiből válogattunk, de érdemes elmélyülni az összes tovatűnő nép képei között: 

Például a kazahokat, akik a türkök, mongolok és hunok félnomád leszármazottaiként a 19. század óta róják csodálatos lovaikon és betanított vadásztársaikkal, a szirti sasokkal a kegyetlen és fagyos vidéket:

Róluk a fotós egy lebilincselő sztorit is elmesélt: „az egyik kedvenc pillanatom az volt, amikor egy kazahsztáni hegy tetején, kora reggel lehúztam a kesztyűmet, hogy készítsek egy képet a moziba illő napkeltéről - de a kezem ráfagyott a fényképezőgépre. Elkezdtem sírni, mert nem tudtam megcsinálni a fotót. És akkor jött két kazah asszony, levették a kesztyűjüket, és rátették a meleg kezüket az én kezemre.” Ez különleges dolog, mert a két nő muszlim volt, a szigorú vallási törvényeik tiltják az érintést. Ők mégis hajlandóak voltak tabut törni, mivel látták, hogy segítségre szorul.

A tsaatanok (rénszarvasok népe) észak Mongóliában egy nomád törzs, akik túlélésük szinte minden szempontjából a rénszarvasoktól függenek. A legtávolabbi szubarktikus tajgában élnek, ahol a téli hőmérséklet a mínusz 50 fokra is leeshet. A tsaatanok Mongólia utolsó még élő rénszarvas pásztorai.

A mursi, egy nomád életmódot folytató pásztornép egy törzse, amely az Omo Völgy alacsonyabban fekvő területein él, amely az afrikai Nagy Hasadadékvölgyben található, dél-nyugat Ethiopiában, nem messze a kenyai határától.

Új-Zéland polinéz származású őslakos népét is fotózta Jimmy, a maorikat, akiket ugyan a 18. században megtizedeltek az ide érkező európai gyarmatosítók, később talpra álltak, és ismét felvirágoztatták rendkívül karakteres művészettel és mitológiával rendelkező kultúrájukat.

A gauchók Argentína nomád lovasai, akik már az 1700-as évek elejétől vándoroltak a prériken. A 19. században életük egyre nehezebbé vált, mivel csavargás ellenes és más törvények távolabbra, az ország belsejébe űzték őket. Ők a dél-amerikai pampák cowboyai, akik azt vallják, hogy a lovaik nélkül csak fél emberek!

Mustang (a tibeti Mun Tan, jelentése „termékeny síkság”) az egykori Lo Királysága, amely egy magas és szélfútta fennsíkon fekszik, észak-nyugat Nepál és Tibet között, az egyik legtávolabbi helyén a világnak. Jelenleg egyedülálló, mint az egyik ma létező utolsó hiteles tibeti kultúra. Lo népei, a lopák, a tibeti buddhizmust gyakorolják. Szerfelett vallásosak, az imák és fesztiválok szerves részeit képezik életüknek.

A himba egy ősi fél-nomád pásztorokból álló törzs, akik a 16. század óta szétszórt településeken élnek, végig a Kunene folyó környékén, Namíbia észak-nyugati, és Angola délnyugati részén.

Kelet-Afrika félnomád maszáj népei Kenya déli és Tanzánia északi részén élnek, a Nagy Hasadékvölgy száraz és félszáraz területein. Nomád életstílusuk az esőzések útvonalát követi a hatalmas sztyeppéken át, élelem és víz után kutatva nagy marhacsordáik számára. A maszájok összes táplálékigényét kielégítik marháik. Húsát megeszik, tejét megisszák, és alkalmanként a vérét is isszák.

A nyenyec nép Szibéria északi sarkkörénél élő rénszarvaspásztor nomád törzs, akiknek rénszarvasaik jelentik a túlélést! 

A huaoranik magukat tartják a legbátrabb törzsnek az Amazonas mentén – nagyjából 2000-en vannak, de otthonukat veszélyezteti az olajkitermelés és az illegális fakereskedelem.

Jimmy Nelson egyébként nem feltétlenül a legfenyegetettebb népeket kapta lencsevégre, hanem azokat, amiket valamilyen szempontból esztétikusnak talált - mindenesetre róluk is azt mondja, hogy szerinte ezek a közösségek nem sokáig fognak fennmaradni jelen állapotukban és életvitelükben. „Nem számít, milyen messzire mentem, az internet mindenhol két nap járásra volt” - nyilatkozta. És a megközelíthetőség is egyre gyorsabb: például az etióp Omo Völgyet öt évvel ezelőtt még három hétbe telt elérni, négy éve már csak egy hétbe, most pedig két napba, köszönhetően a rohamosan kiépülő infrastruktúrának...

Pozitív Nap

Képek: Jimmy Nelson
Források: beforethey.com, dailymail.co.uk, nyugat.hu