Azt mindannyian tudjuk, hogy nézünk ki kívülről. Ám ez a kis homunkulusz azt mutatja meg, az agyunk miként látja a testünket belülről.

Az 1930-as években Wilder Penfield epilepsziás betegeken hajtott végre műtéteket. Úgy gondolta, ha már egy működő agy van a műtőasztalán, akár körbe is nézhetne kicsit részletesebben. Adatokat gyűjtött arról, hogy az agykéreg bizonyos területei mely testi funkcióhoz vagy érzéshez rendelhetőek. A végeredmény az emberi test egy elképesztően torz változata.



Az agykérgi homunkulusz reprezentálja az egyes testrészek fontosságát, az agy szemszögéből.

Az agyat nem különösebben érdekli, mi történik a karokban és a lábakban. Annyi a dolguk, hogy távol maradjanak a nyílt lángtól, és a kezeket meg a lábfejeket a megfelelő helyre irányítsák. A kezek, a nyelv, a nemiszervek és az arcvonások ellenben elképesztő fontossággal bírnak, és hatalmas mennyiségű szenzoros információt közvetítenek az embernek. Ennek következtében hatalmas helyet foglalnak el az agyban.

Bár az agykérgi homunkulusz pusztán érdekesség, Penfield munkája a funkciók elhelyezkedését illetően felbecsülhetetlen fontosságú.


Szerző: mitugrászLuca – Pozitív Nap
Forrás: JNNP, Psychweb