Láng-köd (Fotó: NASA/JPL-Caltech)
A kép jobb oldalán egy ismerős képződmény formálódik ki a gáz és por finom rostjai között, méghozzá a Hubble-űrteleszkóp optikai fotói által híressé vált Lófej-köd, amely igencsak más arcát mutatja infravörös tartományban, mint a látható fényű felvételeken.
Az optikai tartomány kihangsúlyozza az átlátszatlan port, ám infravörösben a por áttetszővé válik, a fény áthatol rajta, így a lófejet formázó struktúrának csak szellemszerű körvonalai maradnak hátra.
Az infravörös csillagászat hasznos eszköz a Láng-ködhöz hasonló képződmények vizsgálatára. Eme képződmény 1200 fényévre található a szomszédos Alnitaktól, az Orion övének legnyugatabbra eső csillagától, amely a felvételen ragyogó kék pettyként látható a csillagköd tetején. Mélyen az Orion Molekulárisfelhő-komplexumban - amelynek mind a Láng- mind a Lófej-köd tagja - robbanásszerű csillagkeletkezés zajlik.
A molekuláris hidrogénből csillagok születnek, ám optikai hullámhosszokon ezt nem lehet észlelni. Az infravörös tartomány viszont egyfajta sztelláris ultrahangként funkcionál: az újszülött csillagok kiváltotta intenzív hevülésből származó infravörös fény átvág eme sűrű nebulán, lehetővé téve, hogy bepillanthassunk a gáz- és porfelhőbe.
Láng-köd és Lófej-köd (Fotó: NASA/JPL-Caltech/ESO )
A fotón a fehér és kék szín a legforróbb objektumokat reprezentálja, míg a zöldes és vöröses árnyalatok a hűvösebb port testesítik meg. A WISE (Wide-field Infrared Survey Explorer) teleszkóp adatait is felhasználták a felvételhez, hogy kiegészítsék vele a Spitzer adatait, különösen a fotó tetején és alján elnyúló régiókban.
MTI
