A 19 éves lány hajtómű-rendszere mellőzi a hagyományos rakétameghajtást egy futurisztikusabb elképzelés kedvéért. Aisha Mustafa kiindulópontja az az elv, hogy az űr nem vákuum, hanem olyan részecskék és antianyag-részecskék végtelen tengere, amely egy szemvillanás alatt létrejöhet és el is pusztíthatja önmagát.

Mustafa úgy véli, hogy ezt a kvantum-hatást hasznosítani lehet a dinamikus Casimir-effektuson keresztül. Ez utóbbi egy „mozgó tükrös” üreget alkalmaz, ahol két visszatükröző lapos tányért egymáshoz közel helyeznek el és úgy mozgatják őket, hogy kölcsönhatásba kerüljenek a kvantum-részecskékkel. A szilíciumból készült tányérok mozgatásával energia keletkezik a semmiből és olyan hasznos erő születik, amely alkalmas lehet egy űrhajó meghajtására.

Ez a módszer leginkább a napenergia felhasználásához hasonlít, és sokkal hatékonyabb, mint az a rakéta-üzemanyag, amelyet jelenleg az űrhajókhoz használnak. A jelenleg használt rakétákat, mint például a Dragon X-et, nehéz kontrollálni a hajtóművek miatt, és még a NASA jövőbelátó elképzeléseiben, mint az ion-meghajtás is szükség van villamos energiára – még a USS Enterprise repülőgép-hordozó rakétáihoz is kellettek a dilítium kristályok.

Éppen ezért elképesztő az egyiptomi diáklány elképzelése, mert nem kell hozzá üzemanyag és az asztronauták nagyobb ellenőrzést gyakorolhatnak az űrhajójuk felett. Mindez átalakítaná a műholdak irányítási módját is, lehetővé téve egyszerűbb, olcsóbb, és kivitelezhetőbb missziókat.