Az antianyag létezését Paul Dirac 1929-ben jósolta meg matematikailag, majd nem sokkal utána Carl Andresonnak sikerült kozmikus sugarakban felfedeznie az első antirészecskéket, amelyek elektromos töltése ellentétes előjelű, az összes többi tulajdonsága viszont a részecskék tulajdonságaival azonos. A fizika egyik nagy rejtélye, hogy a Világegyetem általunk belátható részében miért nem látunk antianyag-galaxisokat.

Az Ősrobbanás után nagyon kis különbséggel több részecske keletkezett, mint antirészecske, tehát a részecskefizika általánosan elfogadott elméletével ellentétben, kis mértékben eltérhetnek egy-egy részecske és antirészecske tulajdonságai. A CERN európai részecskefizikai laboratórium az anyag-antianyag szimmetria ellenőrzésére építette az Antiproton-lassító (AD) berendezését.

Az AD egyik nagy idei eredménye antihidrogén-atomok (antiproton és antielektron kötött állapotai) elektromágneses csapdában tartása elegendő hosszú ideig a később várható, nagy pontosságú spektroszkópiai vizsgálatokhoz, erről korábban egyik cikkünkben már beszámoltunk. Az antianyag-vizsgálatok újabb mérföldkőhöz érkeztek, amikor a Nature folyóirat 2011. július 28-i számában közölte az ASACUSA együttműködés, hogy precíziós lézerspektroszkópiai vizsgálatokkal sikerült az antiproton tömegét a protonéhoz hasonló pontossággal meghatározni. 

Ezt a hihetetlen pontosságot a 12 kutató (közöttük a KFKI RMKI és ATOMKI kutatói, lásd később) úgy érte el, hogy héliumatomban befogott antiprotonokat hosszú élettartamú állapotok között léptettek két ellentétes irányú, pontosan hangolható lézersugárral gerjesztve. Ezek a mérések megerősítik a fizikusok többségének meggyőződését, mely szerint a Világegyetem anyag-antianyag aszimmetriája nem részecske- és antirészecske-tulajdonságainak eltéréséből ered.

A fenti eredmények arra indították a CERN vezetőit, hogy egy antiproton-tárológyűrű megépítésével növeljék az Antiproton-lassító teljesítményét, az új berendezés átadását 2016-ra tervezik. A kutatást végző csoport 1997-ben alakult, és magyar szakember, Horváth Dezső (RMKI és ATOMKI) vezeti. A további magyar tagok: Barna Dániel (RMKI és Tokiói Egyetem), Juhász Bertalan (Stefan Meyer Institute, Bécs), Sótér Anna (Kvantumoptikai Max-Planck Intézet, München) Munkájukat a kezdetektől támogatja az OTKA, a támogatásból főként anyagokat és számítógépeket vásárolnak.