Szinte biztos, hogy sokan hallottak már a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 800 fős településről. Nem csoda: szó szerint mintafalu lett, miközben egyéni utat járt be a rendszerváltás óta. Ők is újítók, önfenntartók és működőképesek, mint Mátraderecske vagy Márokföld. 

A falu, ahol nem privatizáltak - Rozsály 

Saját földek és munkagépek, vágóhíd, konda, ménes, ingyenszántás, kedvezményes tűzifa- és disznóvásárlási lehetőség, közbiztonság, kilencven ember foglalkoztatása – csak néhány elem azok közül, amelyre bármely magyar falu lakossága csettintene, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 800 lelkes Rozsályon azonban a felsoroltakat mind élvezhetik a helyiek.

Már a BBC is forgatott náluk, és egymásnak adják a polgármester kilincsét a hazai médiumok is. Mi a titok, hogy csinálják? A képlet alapvetően egyszerű, de a kivitelezés sok munkával jár. Szóval három dolog alkotja az egyenletet: tudatosan kimaradtak a privatizációnak nevezett buliból, "szándékos" közösségépítésbe kezdtek, és igyekeznek falun belül megtermelni, amit csak lehet (elsősorban élelmiszert). A rozsályi minta lényege, hogy egy település az alapvető élelmiszerigényét maga termeli, a fűtéshez szükséges hőt is maga állítja elő úgy, hogy közben a külvilágot kizárja és csak helyi vállalkozókat foglalkoztat.

"Mi nem adtunk el semmit!"

Amikor Rozsályon 1992-ben felbomlott a Rákóczi Mgtsz, a képviselő-testület úgy döntött, nem adja el földjeit magánkézbe. "Mi nem adtunk el semmit, ellentétben az állammal, amely 1989 óta megszabadult mindenétől, amije csak volt" - magyarázza a rozsályi titok egyikét Sztolyka Zoltán. Így ma 90 hektár (!) föld van önkormányzati tulajdonban. Egy évvel később az önkormányzat létrehozta a Rozsály Községért Jóléti Szolgálat Helyi Alapítványt, amely az önkormányzati föld egy részének bérlője.

Az önellátás Rozsályon úgy indult, hogy először felmértük a szükségletet, mennyit kell termelnünk az önkormányzati földeken, mennyi zöldségre, húsra van szüksége a konyhánknak – mondja a polgármester, aki 2006 őszétől vezeti a települést.

Mindent, ami kell,  megtermelnek magunknak. A földműveléshez szükséges eszközpark megvan -mivel ezt sem adták el-, a gépparkot alkotja öt darab MTZ típusú traktor, egy kombájn és egy teherautó. Az MTZ-hez azért ragaszkodnak, mert azokat meg tudjuk szerelni a műhelyben, nem kell fizetni az alkatrészekért - mondja a polgármester. Az önkormányzati földeken főleg takarmányt termesztenek. Kukoricát, napraforgót, zabot és árpát. Van még két hektár gyümölcsös, főleg alma- és meggyfákkal, amelyek termését a közétkeztetés hasznosítja.

Lényeg a föld, ami helyre tud tenni egy falut

Sztojka Zoltán állítja, hogy kiszámolták: a falun élő lakosság elkölthető jövedelmének 75%-a településen kívülre vándorol (multinacionális élelmiszerláncokhoz stb). Az sem ismeretlen, hogy a falusi ember felmegy a városba zöldséget és gyümölcsöt vásárolni. (Azt, hogy mennyire abszurd helyzet ez valószínűleg nem szükséges ragoznunk.) Így tehát a fő elv az lett, hogy ha csak lehet, külsős vállalkozó ne jöjjön Rozsályra, mindent önerőből akarnak megoldani. Ettől pedig egyik dolog következett a másikból.

Ahhoz például, hogy a gyümölcsöst be tudják keríteni, betonoszlopot vásároltak. Ez adta az ötletet, hogy létesítsenek betonüzemet is. Betonoszlopot már eladásra is gyártanak, emellett térkövet is öntenek. Az önkormányzatnak van hetven darab sertése, amiket a saját tulajdonú vágóhídon dolgoznak fel. A környező települések közül csak Rozsályon van vágóhíd. A legközelebbi huszonhat kilométerre, Fehérgyarmaton található.

Szabadulni a függéstől

"Van saját földünk, traktorunk, traktorosunk, sertésünk. A sertés trágyát ad, ami a földbe kerülve visszaadja a talaj erejét. A sertésből ebéd készül, amit a gyerekeink esznek meg. A felesleget megeszik a sertések, amiket a saját vágóhidunkon vágunk le. Minden mindennel összefügg, és az egésznek az alapja a saját föld. Ha valami hiányzik a láncból, akkor külsőst kell igénybe venni. Minél több külsőst veszünk igénybe, annál kiszolgáltatottabbak leszünk" – foglalja össze a rozsályi önfenntartás lényegét a polgármester.

Az önkormányzati konyhán naponta négyszáz adagot főznek, amit főleg az iskolások fogyasztanak el. Az iskolába 243 gyermek jár, ők naponta háromszor ingyen étkeznek. A sertéseket nem csak a közétkeztetésben hasznosítják. A rozsályiaknak lehetőségük van kedvezményes áron sertést vásárolni. A vételár felét kell előre befizetni, a többit ráér később. Viszont amíg valaki nem fizette ki a tartozását, az önkormányzat által nyújtott egyéb lehetőségeket nem veheti igénybe.


Ilyen például téli időszakban a kedvezményes tűzifa is. Volt olyan év, hogy az önkormányzat 3500 mázsa tűzifát adott kedvezményes áron a rozsályiaknak. Mivel a jogszabály megengedi az önkormányzatoknak, hogy a lakásfenntartási támogatást természetben adják, így Rozsályon sok család ezt ebben a formában kapja meg. Ennek köszönhetően a településen szinte megszűntek az illegális fakivágások.

Még helyi tévé is működik, amit a környező tizenkét településen lehet fogni. A képújságon főleg közérdekű információk, üzleti hirdetések láthatóak. Ha Mariska néni kifizet havonta háromezer forintot, képújságon hirdetheti a terményét.

Non-profit bolt és pónilovak

A szociális boltot az önkormányzat működteti, nonprofit jelleggel, így az árucikkekhez a szokásosnál jóval kedvezőbben lehet hozzájutni. A helyi őstermelők behozhatják terményeiket, polcpénzt vagy egyéb költséget nem kell fizetniük, csak a permetezési naplót kell bemutatniuk. Nemcsak rozsályiak, hanem a környező települések őstermelői is élnek ezzel a lehetőséggel.

A kiskertekben megtermelt zöldségek az üzlet közepén, kis faládákban sorakoznak. Mindegyik ládán ott a termelő neve, címe, így a vásárló tudja, kitől veszi a káposztát, paprikát, paradicsomot. Lehet még termelői mézet és lekvárt kapni. A bolttal mindenki jól jár. A termelő is, mert egy kis jövedelemforráshoz jut, a vásárló is, mert olcsóbban kapja meg a terményeket, és az a hat közmunkás is, akik korábban a kereskedelemben dolgoztak, de munkanélkülivé váltak.

A foglalkoztatást Rozsályon úgy próbálják megszervezni, hogy ahol lehet, a gépeket kiiktatják a munkafolyamatból. A traktor üzemanyagot fogyaszt, a ló nem. Ezért a fát lovasfogat hordja be a gazdaságba. Az önkormányzatnak tizenhat pónilova van. A gyerekek nagy örömére a pónilovakon a tornaórák során lovagolni is lehet.

Rozsályon kilencvenen kapnak segélyt, közülük hatvanöten dolgoznak közmunkában. Az önkormányzatnak százhúsz állandó alkalmazottja van. Az önkormányzati gazdaságból reggelente negyvennyolc közmunkás indul dolgozni. "Nálunk hatvan ember termelőmunkát végez. Fát vág, javít, arat, vet, báláz" - mondja a polgármester.

Önellátáshoz kell a saját föld

A szomszédos települések önkormányzatai nem rendelkeznek saját földdel. Ha krumpli kell, beülnek az autóba, és Fehérgyarmaton vesznek meg mindent. De az önellátás nem működik mindenhol.

"Azok a falvak, amelyeknek csak annyi földje van, amennyi a temetőben, azok nem tudják majd ezt a programot megvalósítani. Ha van föld, és az önkormányzat termelni kezd, a legfontosabb, hogy felkészüljön, mert ezzel érdeket fog sérteni. Ha a konyhára eddig Kiss Pista szállította a húst, akkor az ő érdeke fog sérülni. Minél nagyobb egy város, annál komolyabb érdekek sérülhetnek. Nem egyszerű játék ez"- figyelmeztet Sztolyka Zoltán.

A két diplomás polgármester azt tartja a legfontosabbnak, hogy amit eddig elértek, azt fent tudják tartani, hiszen az örökséget nehezebben megtartani, mint megkapni.

Szerencsére még bőven lehetne a rengeteg előremutató, a „mi” tudatot erősítő ötletet, fortélyt sorolni, ami Rozsályon megvalósult, vagy a kivitelezés útján halad...

Ha tetszett a történet oszd meg másokkal is, és tarts velünk a továbbiakban is: következő részünkben hazánk déli határán barangolunk majd!

Sorozatunk további részeit itt megtalálod:

A magyar vidék sikertörténetei 1.rész – Íme, a márokföldi példa
A magyar vidék sikertörténetei 2.rész – Falu az önellátás útján


Szerző: Pozitív Nap
Források: helyipiac.hu, rozsaly.hu, mno.hu