A Science című folyóiratban megjelent tanulmány rávilágít arra, mi történik a szupermarketekben kapható paradicsomokkal, miért nem olyan az ízük, mint régen.

70 évvel ezelőtt a kereskedők rájöttek arra, amit a földművesek már régen tudtak: a világoszöld paradicsom evésre még nem alkalmas, de leszedhető, főleg, ha valahová messzire kell szállítani. Mire becsomagolják, kiszállítják a boltba, és kirakják a polcokra, szép, egyenletesen piros lesz, a vásárlók gyönyörűségére.

Nem mindegyik paradicsomnál dönthető el azonban, mikor szedhető le. Némelyik nem egyenletesen zöld, hanem főleg a “vállánál” sötétzöld foltos. A váll az a kiemelkedő terület, amely a szár körüli bemélyedést övezi. Némelyik már leszedhető, másik még nem, így a boltba egy kevert szállítmány érkezik, amelynek fele polcon marad. Ezért hét évtizede a termelők az egyenletesen zöld paradicsomok magvait választják ki, amit kereszteznek a hasonló zöldekkel, így előállítanak egy tökéletesnek tűnő példányt. A látszat azonban megtévesztő.


A tökéletes paradicsom kinézhet úgy, mint a valódi, ugyanúgy főzhető is, de leggyakrabban nincs íze. Erre a tényre sokan csak akkor jönnek rá, ha kimennek a piacra vagy távoli országba utaznak, ahol még nincsenek áruházláncok, és rácsodálkoznak a valódi paradicsomra.


Vad sötétzöldek és városi unokatestvérek

A University of California kutatói elhatározták, hogy megvizsgálják a paradicsom génállományát, hogy meghatározzák, melyik befolyásolja az ízt és küllemet.

A paradicsom genomját tavaly nyáron már meghatározták, így ez már rendelkezésre állt. A kutatók begyűjtöttek néhány vad sötétzöld vállú paradicsomot, és keresztezték őket kicsinosított városi unokatestvéreikkel. Így össze tudták vetni a hasonlóságokat és különbségeket a kettő között. Végül is sikerült leszűkíteni a felelős 10. számú kromoszómára. A kromoszómában megtalálták a SIGLK2, nevű gént, amely mintegy genetikai kapcsolóként szabályozza, hogy más gének aktiválódnak, vagy inaktívak maradnak.

A felelős: a klorofil

Azok a gének, melyeket ez a kapcsoló gén irányít, szabályozzák a kloroplaszt termelését. A kloroplaszt az a sejtalkotórészt, mely a klorofilt tartalmazza. Ez a pigment adja a zöld színt. A kloroplaszt végzi a fotoszintézist. A klorofil magas koncentrációja okozza a sötétzöld színt, amit a termesztők igyekeznek elkerülni, de sajnos ugyanez felelős a cukortartalomért is, amely a paradicsom ízének nagy részét adja.


A kutatók számos variációt néztek meg, valamennyinél ugyanaz az apró mutáció fordult elő, a vad, ízletes paradicsomban hat, az ízetlen változatban hét található egy aminosavból, az adenozinból. A kutatók beillesztették a rövidebb génláncot a szupermarket változatba, a keletkezett paradicsom cukortartalma 40%-kal emelkedett.

A kutatók nem kóstolhatták meg a paradicsomot, nem élvezhették munkájuk gyümölcsét. A biztonsági előírások megtiltják, hogy a kutatók genetikailag módosított ételt egyenek, míg azt biztonságosnak nem nyilvánítják. Addig be kell érniük a szupermarket paradicsommal.


Mi pedig ha tehetjük vásároljunk termelőtől piacon, vagy lehetőségünkhöz mérten neveljünk magunknak kertünkben vagy akár a balkonládában apró, ízletes koktélparadicsomokat. Nagyságrendekkel jobb íze lesz paradicsomainknak, mint anno, gyerek korunkban...


Forrás: Science/ Informed/ Pozitív Nap