Miként lehetne objektívan kimutatni a különbséget a rossz hangulatú, romboló és az építő, szeretetteli kapcsolatok között? Erre a kérdésre kereste a választ Losada és Fredrickson, két pozitív pszichológiai szemléletű kutató, amikor cégeknél és házaspároknál vizsgálták a kapcsolatok dinamikáját.
Üzleti tárgyalásokat, céges meetingeket figyeltek meg és kódoltak le. Az derült ki, hogy a sikeresen működő csapatoknál a pozitív és negatív kijelentések aránya 2,9:1 vagy annál jobb volt, leginkább 6:1 körüli, természetesen a pozitív kijelentések javára.
John Gottman ugyanezt a statisztikát kiszámolta házaspárok hétvégi beszélgetéseire. Az eredmény: ahogy a 2,9:1 alatti arány a céges teameknél a sikertelenséget jósolja meg, a pároknál ez a válást valószínűsíti. Legalább 5:1-hez arány kell, hogy erős, szerető kapcsolatban, házasságban éljünk. Ezt az arányszámot nevezik a kapcsolatok Losada arányának, a felfedező tiszteletére. A bűvös arány tehát a 2,9:1!
A kutatók szintén feltették azt a kérdést, hogy ez a pozitivitás a végtelenségig javítani fogja-e a kapcsolatok minőségét. Azt látták, hogy egészen 11:1-ig ment fel az arány, ami felett a kapcsolatok már nyájassá, céltalanná és hiteltelenné válnak. Úgy tűnik tehát, hogy a virágzó kapcsolatokhoz kell egy bizonyos mennyiségű negativitás, ami kritikus a stabil, rugalmas és fejlődő kapcsolatokhoz. Ezt a kutatók helyénvaló negativitásnak nevezik, ilyen a teameken belüli kreatív konfliktus, vagy a párok közti termékeny negatív visszajelzés a másik fél felé, de pl. nem nevezik helyénvalónak az undor vagy megvetés kommunikálását a másik fél felé.
Akik részletesebben foglalkoznának a témával: Martin Seligman új könyvét, az Élj boldogan-t (Flourish) ajánljuk, amely a korábbi Autentikus életöröm-nek a 10 évvel későbbi újragondolása és revíziója.
Legyen hát 2012 a pozitív kapcsolatok éve! Ránk fér!
Legyen hát 2012 a pozitív kapcsolatok éve! Ránk fér!
